Úgy vélem, a gyerekek érdeklődésének felkeltése egy-egy tantárgy iránt már az általános iskolában meghatározó lehet; a középiskolai oktatás viszont talán ennél is fontosabb abból a szempontból, hogy a már-már kialakulásnak induló személyiségeket ebben a korban lehet, sőt kell megragadni, érdeklődésüknek megfelelő, határozott irányba terelni. Ehhez elengedhetetlenül szükség van olyan tanárokra, akik a gyermekek figyelmére szaktudásukkal, személyiségükkel, tanítói képességeikkel, előadásmódjukkal képesek hatással lenni; ehhez szükséges a színesebb, a gyerekek figyelmét jobban megragadó oktatási módszer.

Elsősorban úgy gondolom, hogy az élménnyel való tanulás az egyik leghatékonyabb módszer egy-egy tananyag átadásánál. A gyerek szinte észre se veszi, hogy „fejtágítás” történt, hiszen ezzel a módszerrel sokszínűen és könnyebben fel lehet kelteni a tanuló érdeklődését. Tanulmányi, szabadidős kirándulások pedig lehetnek ennek a módszernek a helyszínei.
Másodsorban pedig a mai világban már elengedhetetlen az, hogy használjunk digitális eszközöket a tanórákon. Úgy gondolom rendkívül sokszínűvé tehetik a tanórákat az IKT-s eszközök és egyes diákoknál, – ha nem is mindenkinél – de segíthet  a tananyag elsajátításában.
Különböző személyiségű gyermekek esetében eltérő tanítási, nevelési módszerre van szükség; olyanra, amely a gyermek lelkének, képességeinek, fejlettségi szintjének a legmegfelelőbb. Fontosnak tartom, hogy a diákok ne saját rossz tapasztalataim révén, hogy a diák ne félve lépjen be tanterembe. Egy-egy tanár oktatási módszere miatt sok diákban megjelenik a szorongás az órán. Úgy gondolom megoldható az egyéni szerepeltetés és az anyag kikérdezése stresszmentesen, láttam erre már sok jó példát tanulmányaim során.

Nem utolsó sorban pedig fontosnak tartom megemlíteni azt, hogy szükség van arra, hogy a tanár motiválja a diákot. A motiváció kulcsfontosságú fogalom a tanulás során. Ha ugyanis ez nincs meg, akkor a tanuló könnyen céltalanná válik, elkedvetlenedik. Ez is egy lépcsőfok lenne a jövőjéhez, magához a pályaválasztáshoz is szorosan kapcsolódik. Egyes diákoknál már hamarabb körvonalazódik a továbbtanulás iránya (gyerekkori álom valóra váltása, szülői példa követése), egyeseknél viszont az utolsó pillanatban dől el, ami nem feltétlenül rossz, bár az elhamarkodott, meg nem alapozott, határozatlan döntések nem adnak biztos talajt lábaink alá.

Úgy gondolom, hogy szakpárjaim, a földrajz és a történelem, közel áll egymáshoz és bizonyos értelemben egymást segítő tárgyak. Ezalatt azt értem, hogy a történelemhez szükségesek a földrajzi ismeretek ahhoz, hogy a tanuló a kronológiai eseményeket térben is el tudja helyezni, ez igaz visszafele is, minthogy egy adott földrajzi területhez hozzá tudja kötni a történelmi eseményeket. Mindez megkönnyíti a diák tanulását és biztosabb tudást szerezhet, valamint segítheti őt a mai politikai helyzetben való eligazodásban is.

Ezeket az adottságokat, kompetenciákat és módszereket véltem a legfontosabbnak. Nagyon fontosnak tartom a minőségi oktatást, hiszen én is részt fogok venni a jövő generációjának a nevelésében.